Luxemburgból jelentem

Az elmúlt két hetet itthon töltöttem és igazán mozgalmas volt. Ennek a bejegyzésnek nem lesz köze Luxemburghoz. De a blogot internetes naplóként is szokták emlegetni, szóval... Kedves blogom!

A barátaim gyakran kérdezik, hogy "miért ilyen nehéz az élet". Erre én mindig azt mondom, hogy "pont ettől szép, hiszen milyen unalmas lenne, ha mindig könnyű lenne". Pedig igazán nem szeretnék idegesítő lenni, tényleg így gondolom! :) Viszont azt is be kell, hogy valljam, nehéz lesz holnap visszamennem Luxemburgba.

Tavaly december 18-án és 19-én megható és felejthetetlen fogadtatásban volt részem a reptéren, az MCC-ben, a Szent István Bazilika előtt, a Köki terminálnál és Mezőtúron. Soha ilyen szép még nem volt sem Budapest, sem Mezőtúr... Újfent rá kellett jönnöm, hogy mennyire szerencsés vagyok, hogy ilyen sok jó barátom és fantasztikus családom van. Idén emelte a karácsony fényét, hogy nagyszüleimnek december 23-án volt az 50. házassági évfordulójuk. Talán soha nem fogom tudni meghálálni nekik azt a mérhetetlen szeretetet és gondoskodást, amivel elhalmoznak, mint egyetlen unokájukat. Gyermekkoromban Papa szánkózott velem, barkácsoltunk mindent, amihez csak kedvem támadt, megtanított biciklizni és ha kalandjaink során utunkba esett egy vendéglátóipari egység, mindig kaptam egy fagyit is. Persze ezt Mamának nem volt szabad elmondani!!! De én mindig kikotyogtam... A Nagymamám minden áldott nap olyan ebéddel várt az iskolából, amit bárki megirigyelhetett volna, megtanított keresztrejtvényt fejteni, nyaranta közösen olvastunk a hűvös szobában, tavasztól őszig pedig mellette voltam a kertben Papával együtt. És ha politikáról van szó, akár vitaműsort is forgathatnának kettőnk részvételével! :) A nagyszüleimnek Anyukám és én vagyunk a legfontosabbak a világon és ennél talán nincs is nagyobb kincs. Fél évszázadot fordítottak az életükből pusztán arra, hogy nekünk jobb legyen. Ezért hát itt is kívánok nekik, nekünk még nagyon sok közös élményt, örömet!

Az Erődben (mezőtúri "multifunkcionális" szórakozóhely) nagyjából 100 liter teát ittam meg mostanában, annyi mindenkivel találkoztam ott, annyi mindent kellett egy bögre tea mellett megbeszélni. Ha azok a falak mesélni tudnának... De szerencsére nem tudnak! Az év utolsó napjai is tele voltak programmal, néha alig tudtam követni magam! :D 29-én tartottuk hagyományos Christmas Party-nkat Garancsi Tündivel, Kovács Gabival, Márta Matilddal és Gellért Bencével. Idén Bence volt a házigazda és igazán kitett magáért, nem kellett csalódnunk! Háromfogásos menüt készített, amit az ünnepi hangulatba öltöztetett szobában fogyasztottunk el. Mi öten már nagyon régóta barátok vagyunk. És eddig akármerre jártam a világban sehol nem találtam még egy hozzánk fogható társaságot, akik még három évvel az érettségi után is közel érzik magukat egymáshoz, gyakran tartják a kapcsolatot, fontosak egymásnak, a nehézségek és a távolság pedig csak tovább mélyítik a barátságot. Remélem, hogy az egyetemi éveim alatt kialakult barátságaim is hasonlóan fantasztikusak, világraszólóak lesznek, kiállják az idő próbáját és ellenállnak a nehézségeknek. Úgy érzem, ez így lesz! Boldog vagyok, hogy nincsenek felszínes kapcsolataim és, hogy sokan igazán megbíznak bennem. De talán még inkább meg kell becsülnöm és értékelnem kell a barátaimat.

Nagyon örültem a 30-ai osztálytalálkozónknak is. Körülbelül félévente szoktunk összejönni, sajnos nem túl sokan, ha az osztály fele összejön, az már jónak mondható. Ilyenkor általában volt osztályfőnökünket, Kugyela Annát, mindenki Ani nénijét boldogítjuk öttől éjfélig. :) Jó volt hallani, hogy egyre több mindenki határozottan tudja, mik a céljai és elszántan meg is akarja azokat valósítani. Még a végén tényleg igaz lesz a tablónkra írt szöveg! (Most nem idézném, megtekinthető itt: Teleki Blanka Gimnázium, 5400 Mezőtúr, Dózsa György út 17., 3. emelet)

A szilvesztert a fentebb említett csapattal Juhász Bálint barátunknál töltöttük Budapesten. Címszavakban: Bang, Beugró, alkohol, zongora, taxi, Morrison's, Mai Tai koktél, tánc, esés, Himnusz (már aki emlékszik rá :D) még több esés, sírás és nevetés, "most mi lesz" érzés, 40 perces séta, majd reggeli séta a gangon (oké, ez utóbbi csak velem történt meg! :D) korhelyleves, haza út és még oly sok minden más. Igazán, nagyon emlékezetes volt! Megbizonyosodtam arról, amit eddig is tudtam: egy baráti ölelés rengeteget jelent és soha nem tart elég hosszan! :') Köszönjük, Bálint!

Most van nagy szezonja a számadásnak, évértékelésnek. Velem annyi minden történt tavaly, hogy talán egy könyv is kevés lenne rá, úgyhogy konkrét dolgot nem is említenék. Számomra ez a nyitás éve volt és a barátságok fontosságának éve is egyben. A kettő nagyon összefügg! A nyitás minden értelmében jelen volt nálam 2011-ben: életemben először tavaly dolgoztam, először éltem külföldön, lettem egy kicsit új ember, döntöttem le gátakat a kapcsolataimban, győztem le félelmet. Nem volt könnyű. Tulajdonképpen nagyon nehéz volt. De "pont ettől szép az élet"... A külföldi tanulmányaim alatt átértékeltem sok mindent. Változásra van szükségem, éppen annyira mint bárki másnak, ebben az egyre furább világban. De talán semmi sem olyan nehéz, mint önmagunk megváltoztatása. Amiben biztos vagyok, hogy egyre jobban és jobban leszek! :)

Holnap ismét repülőre ülök és visszatérek az "ékszerdobozba" még 11 napra. Vár rám egy kirándulás, két vizsga, sok búcsúzkodás és ügyintézés. De most nagyon visszavágyom Magyarországra. Itt van dolgom egyelőre. Szerettem kint lenni és semmit sem csinálnék másképp. Megtapasztaltam, hogy külföldön is tudnék élni, dolgozni és itthon is. De most itthon van a helyem. 2012 legyen a kiteljesedés éve! Magyarországról jelentettem. Lehet, még fogok is. ;)

Ölel: Péteretek