Luxemburgból jelentem

Az itteni egyetemen hivatalosan az első félévemet töltöm, otthon azonban ez már a harmadik. Így néha kicsit vontatottnak érzem a dolgokat, nagyon alaposan elmondanak mindent, de hát ugye a többségnek ez az első találkozása a felsőoktatással. Mikor a kreditpontokat magyarázták, már tényleg unatkoztam... Szerencsére a csoporttársaim nagyon aranyosak, viszont itt mindenki elég távolságtartó. Luxemburgban nincs hagyománya a gólyatábornak (nem feltétlenül hátrány...), de semmiféle egyéb "összerázó" programnak sem, szóval mindenki úgy ismeri meg a többieket, ahogy tudja, akarja. Így egy kissé fura, hogy a szakon 30-40-en vagyunk, ebből eddig körülbelül 15-20 embert ismerek név szerint, ezzel pedig a legközösségibb embernek számítok... Ja és itt nem szokás bemutatkozni, legalábbis engem megmosolyogtak, mikor bemutatkoztam csak úgy az egyik ismeretlen csoporttársamnak... Na de mindettől függetlenül az oldottabb hangulat kialakulása után tényleg a legtöbb ember aranyos, segítőkész, jófej. Itt azonban senki sem az akinek először mondja magát! Első kérdésem mindig az, hogy honnan jött, második, hogy mi az anyanyelve. Mert hiába mondják azt, hogy luxemburgiak, ha utána hozzáteszik, hogy ja, egyébként Olaszországban, Ukrajnában, Brazíliában, Görögországban, Dél-Koreában születtem... Szóval nagyon multikulturális a közeg. Mivel az ország háromnyelvű, az általános iskolában az első négy évben luxemburgi és német nyelven tanulnak a gyerekek, a második szakaszban pedig franciául. A gimnázium alapból ezen a három nyelven megy, mellé pedig erősen ajánlott mindenki számára az angol nyelv elsajátítása. Azt nem tudom, hogy otthon mi került bele az új közoktatási törvény tervezetébe a nyelvoktatásról, az biztos, hogy itt egészen máshogy állnak hozzá a kérdéshez, mivel a három nyelv az alap és mindegyikre nagyjából négy év jut. Ennyi idő alatt kell elsajátítani a nyelvet, szintektől, nyelvvizsgáktól függetlenül. És ha már politika: Luxemburgban kötelező elmenni választani, szerintem ez nagyon jó dolog! Európában még Belgiumban és Görögországban van ilyen rendszer, bár utóbbiakon úgy tűnik, nem nagyon segít... Aki nem megy el szavazni, annak 300 és 1000 euró közötti büntetést kell fizetnie, így a részvételi arány 98 % körül szokott alakulni. Most éppen kampány van, hamarosan választ a nép, kíváncsi vagyok az eredményekre. Itt azonban a kampány sem olyan, mint otthon... Minden pártnak egyforma plakátja van, amely közös (mennyire hiányzik ez a szó otthonról) megegyezésen nyugszik. A plakátokon csak a listavezető és a többi induló arcképe látszik, meg a párt neve és ennyi! Persze szóróanyaguk az van többféle is, de "utcarondító" plakátok csak igen visszafogott, "ízléses" formában jelennek meg.

Korábban már említettem, hogy Európai Kultúra szakon vagyok itt, de ez senkit ne tévesszen meg, sajnos nincs köze a nemzetközi kapcsolatokhoz, teljes mértékben bölcsészeti képzés, amit itt német, francia és angol orientációval lehet tanulni. A képzés lényege, hogy felkészítse a diákokat arra, hogy egy angol nyelvű országban folytassák tanulmányaikat, mivel a második évet teljes egészében külföldön kell tölteni. A csoporttársaim elsöprő többsége angoltanár szeretne lenni. Én vagyok talán az egyetlen, aki egyértelműen tudja, hogy mivel akar foglalkozni, ha már éppen nem tanár lesz! :) Emellett két emberrel vagyok igazán jóban, Larával, aki szlovén és az édesanyjával él itt valamint Federicával, aki olasz, de persze itt nőtt fel, úgyhogy az olasz mellett tökéletesen beszéli a luxemburgit, a németet, a franciát és az angolt, vagyis öt nyelvből perfekt. Lara jövőre közgazdaságtant, Federica pedig újságírást szeretne tanulni.

Úgy alakult, hogy végül öt tárgyat vettem fel 18 kredit értékben, igazán kényelmes. :) Így hétfőn kettő, kedden egy, szerdán pedig ismét két órám van. Minden nap 10-kor kezdődnek az órák. Csütörtök esténként lesz majd egy 120 perces francia órám, de az nem számít bele a tanulmányokba. A tárgyaim:

American Studies, Ideas and Ideals

Oktató: Ágnes Prüm, róla már írtam korábban. Nagyon izgalmas, sokszínű óra, ahol elemeznünk kell a Függetlenségi Nyilatkozatot, a polgárjogi mozgalmakat, a rabszolgaság intézményét, Marilyn Monroe életét, az amerikai identitást, a Tamás bátyja kunyhóját és még a Dadus című sorozatot is! :) A Moodle-be folyamatosan fel kell tölteni a beadandóinkat (itt semmit sem kell papíron beadni). Az első esszéhez meghatározott kérdésekre kellett válaszolnunk, a címe ez volt: "If I say "America"..." (Ha azt mondom "Amerika"...) Emellett szimulációs tárgyalásaink és vitáink is lesznek, ahol republikánus és demokrata nézőpontokat kell majd képviselnünk.

Narrative and Nationhood

Oktató: Gerd Hurm, a Trieri Egyetem oktatója. Ez a tárgy is Amerikáról szól, itt azt vizsgáljuk, hogyan hatott az irodalom a politikára, a társadalomra és viszont. Hogyan jelennek meg az "amerikai álom" szimbólumai politikai beszédekben vagy éppen a popkultúrában. Legutóbb a nők jogi-társadalmi helyzetének fejlődésével foglalkoztunk, el kellett olvasni egy novellát: Mary Wilkins Freeman: The Revolt of "Mother" (Anya lázadása), ami nagyon tetszett, egész érthető is volt, ahhoz képest, hogy 1891-es mű.

Introduction to Discourse Analysis

Oktató: Jean-Jacques Weber. Ezen az órán mindenkinek választania kellett egy könyvet (az enyém: Chilton: Analysing Political Discourse) és ezt kell majd prezentálni a csoport előtt, illetve elemezni egy esszé keretében nyelvészeti szempontok szerint. Itt a szavak és a stílus kerül terítékre, hogyan, miért és mit akartak/akarnak a szerzők kifejezni. Igaz, hogy ez tőlem távol áll, de tényleg élvezem, hogy most teljesen mással kell foglalkoznom, mint az elmúlt két évben. Például verset elemzünk! Gyakran eszembe jut mostanában Ani néni (Kugyela Anna: volt osztályfőnököm és magyartanárom), mert a verselemzésről ki más is juthatna eszembe! :) Egyébként ez nem könnyű, de úgyis mondhatnám, hogy iszonytosan nehéz! Legutóbb Shelley-től vettünk egy verset és bizony nehéz még egyáltalán megérteni is a kora XIX. századi angol romantikus lírát eredetiben, nemhogy még a szimbólumokat és metaforákat megtalálni benne! Viszont megleptem a tanár urat azzal, hogy mondtam az órán, hogy Byron harcolt a görög szabadságharcban (1821-1829), lám, dr. Zsinka László tanár úr és a diplomáciatörténet valóban felejthetetlen! :)

Introduction to English Liguistics

Oktató: Wolfgang Kühlwein, aki nagyon aranyos, igazi nagypapa-alkatú, régimódi tanár bácsi, hatalmas türelemmel megáldva. Írásvetítőt használ projektor helyett, kell ennél több? :) Egyetlen hátránya, hogy néha igen lassan és vontatottan tartja az órát, na de üsse kő! Nagyon részletesen elmondott mindent, ami a kurzussal kapcsolatos egy 12 oldalas "Tudnivalók" című kisokost kaptunk tőle. ebben leírja, hogy az egyetemen a határidők be nem tartása súlyos következményekkel jár. Ez egyébként nemcsak erre az órára, hanem a többire is igaz. Itt nincs halasztás! Ha valamit késve adnak le, azt nem számítják bele az értékelésbe! Ez azért fontos, mert, aki ebben a képzésben van, az valószínűleg az Egyesült Királyságban vagy az USA-ban fog továbbtanulni, és míg az előbbiben a határidő be nem tartása bukást jelent az adott tárgyból, az utóbbiban az egyetemről való azonnali elbocsátást!!!! Ez utóbbit erősen ajánlom Hoffmann Rózsa  államtitkár asszony figyelmébe! Nem csak szerződésekkel, fizetési megkötésekkel és összevonássokkal-megszüntetésekkel lehet jobb minőséget, kevesebb hallgatói létszámot elérni, hanem ilyen és ehhez hasonló szabályok bevezetésével! Ezt én nagyon támogatnám. Sajnos az a tapasztalatom, hogy ilyen-olyan könyörgésekkel, "megbeszélésekkel" bármit el lehet halasztani az egyetemen. A tárgy egyébként érdekes, ilyen témáink vannak például: az állatok nyelvi képességeinek lehetőségei, a nyelvek eredete, a non-verbális jelek jelentősége, a nyelv és az agy vagy az akcentusok.

Creative Writing

Oktató: Joan Barbara Travers Simon, aki karibi származású (édesanyja jamaica, édesapja Saint Vincent-i) író- és költőnő, szakterülete az erotikus irodalom és az oktatás, jelenleg a második (!) PhD-jén dolgozik. Érdemes belepillantani a honlapjába: http://www.joanbarbarasimon.com/JoanBarbaraSimon/Welcome.html Nagyon gyorsan, de érthetően beszél, London mellett nőtt fel, de Berlinben és Párizsban is élt sokáig. A legizgalmasabb óra, melynek célja, hogy minél több műfajban is alkotásra legyünk "kényszerítve", úgyhogy verset, novellát, de még drámát is kell írnunk! (Oh, hol vagy, Csák Anna?!) :) Legutóbb egy nagyon modern művészeti alkotást kaptunk. Egy festményről kellett véleményt kifejtenünk, ami negatív üzenetet hordozott, mégis a beadandóban arról kellett írnunk, hogy mi benne a pozitív. Szóval valóban kreativitást igénylő kurzus. Nagyon nem szereti, ha magázzák (ez az angolban nagyjából csak a megszólítástól függ), így kérte, hogy, ha e-mailt írunk neki, akkor, csak szólítsuk Joan-nek. Na erről sokan elfeledkeztek, a közös e-mailben meg is jegyezte: "some of you addressed mails to Professor, to Dr or to (horror!) Mrs. Just for your info, none of these people are at home. Only me, Joan. OK???" :D Hatalmas egyéniség a nő! :)

Vizsgázni majd csak két tárgyból kell írásban januárban, a másik három gyakorlati jegyes. Egyébként itt fantasztikus az idő, minden nap 30 fok körül alakul, ráadásul találtam az isteni fagyizót, egyszerűen vonz, mint a mágnes! :) Ráadásul a város legszebb részén van, úgyhogy fagyival a kézben fedezem fel a közeli parkokat, múzeumokat és a belvárost. Egy gombóc fagyi egy euró, az élmény felbecsülhetetlen. Minden másra ott a... ;)