Elég sokszor kerülünk itt abba a helyzetbe, hogy nem tudjuk, mit hogyan mondanak ki. A luxemburgi nyelvet csak a helyiek beszélik és igazán csúnyának találom. Úgyhogy a félreértések elkerülése végett új otthonom neve "es-szür-álzett". :) Ez 20-25 perces vonatútra van Luxembourgtól, így ingázunk majd gyakran. Szerencsére a koli közel van az állomáshoz, bár én nem mondanám erre, hogy kollégium. Ez sokkal inkább egy szálloda! A neve Maison Thoma, egy régi építésű háromemeletes ház. Sajnos lift nincs, ez különösen a csomag felcipelésekor volt feltűnő. :) Minden ajtót kulccsal kell kinyitni, ingyen van az internet, a konyhában kerámialapos a sütő, kulcsra zárható, személyes konyhaszekrényeink vannak, képek a falon, virágok az ablakban, hangulatvilágítás a mosogató fölött, olyan, mintha egy Ikea katalógusból esett volna ki. A zuhanyzó és a WC ultramodern, a szobában mosdókagyló is van és a hab a tortán, hogy hetente kétszer jön a takarítónő és mindent rendbetesz!!!!
Nincs viszont ágynemű a szobákban, ami így a második éjszaka előtt már nagyon hiányzik. Elmentünk ma egy helyi lakberendezési boltba, ahol a legolcsóbb paplan 179 euró volt... de nem tetszett, csak ezért nem vettem meg! :D :D Van egy másik nagyon klassz üzlet is, a Casa, teljesen olyan mint az Ikea, csak kisebb, ahol egész elfogadhatók az árak, de itt sem vettem semmit, nagyon sokat várok a holnapi Auchan-os shopping túrától! :) Mivel Ikea nincs az országban, ezért muszáj lesz valahol olcsó(bba)n ágyneműhöz jutni végre.
Az időjárás itt nagyon gyorsan változik, ez gondolom, az óceán közelsége miatt van. Az alföldi ember ahhoz szokott, hogy, ha reggel kinéz az ablakon, akkor szerencsés esetben egész napra előre meg tudja mondani, milyen idő lesz, hogyan öltözzön fel. Itt azonban muszáj rétegesen öltözködni, mert sosem lehet tudni, hirtelen mi fog történni a fejünk felett. Például ma zuhogó esővel kezdte, aztán jött a köd, később feltámadt a szél, délutánra kisütött a nap, most pedig egy felhőt sem látni az égen.
Esch egyébként nagyon szép, talán még nagyobb is az élet, mint Luxembourgban. Rengeteg itt a cipőbolt és a fodrászat, igaz én azon is mindig meglepődöm, hogy Mezőtúron hány fodrászat van, hát akkor itt! :) Amihez itt nagyon értenek, az a cukrászatba hajló péksütemény-művészet! Az ilyen üzletek egymást érik a nagyobb utcákon és isteni illat árad ki belőlük. Tegnap megkóstoltam a Streusel nevű süteményt, nagyon finom volt, bár semmi extra, leginkább cukorral és linzermorzsával megszórt kelt tésztára hasonlított (inkább meg sem kísérlem leírni, hogy mondják ki... :).
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.