HTML

Luxemburgból jelentem

Kedves Olvasó! Azért kezdtem el ezt a blogot, mert egyszerűbb így leírni mindent, amit szívesen megosztanék azokkal, akik érdeklődnek felőlem otthon vagy legalábbis tudnak magyarul. Luxemburgi élményeim krónikája. :)

Friss topikok

Címkék

2011.09.30. 19:03 polgarpeter

Moien, Lëtzebuerg!

Luxemburgi szókincsem egyre gyarapszik, már három kifejezést is elsajátítottam: moien ("moján") - jó reggelt, eddy ("ádí") - viszontlátásra, Lëtzebuerg ("léccebüerzs") - Luxembourg. Német nyelvtan francia fonetikával, elég bizarr! Az ország engem leginkább Bábelre emlékeztet, mert szerintem nincs olyan nyelv (legalábbis európai), amit itt ne beszélnének. Az ország népességének 65 százaléka nem rendelkezik luxemburgi állampolgársággal.

Múlt hét szombaton volt a nemzetközi diákoknak tartott Welcome Day (hivatalos köszöntés) a Neumünster Apátságban, ahol szólt hozzánk a rektor és a polgármester is. Külön meglepetés volt, hogy az úton odafelé valaki odakiáltott: "Szia Peti!". Kiderült, hogy nem én vagyok itt az egyetlen mezőtúri! Szentes Gabi, aki jelenleg az ELTE negyedéves jogászhallgatója, Erasmus-szal van itt, igazi meglepetés volt beszélgetni vele! :) Egyébként elég sok magyarral találkoztunk már az egyetemen. Az ebéd után (lasagne és felejthetetlenül finom marcipános körtetorta - ami helyi specialitás) körbevezettek minket a városban. Teljesen véletlenül, de kialakult egy Közép-Kelet-Európa csoport. Nem direkt szerveztük így, de körülbelül tizenöten verődtünk össze Lettországból, Németországból, Csehországból, Szlovákiából, Magyarországról. Ezenkívül velünk tartott még egy kínai lány is, aki germanisztikát tanul a Sanghaji Egyetemen (mik vannak!) és ösztöndíjjal van Luxemburgban illetve egy finn biológushallgató és egy moldáv-portugál közgazdász. Többségük Esch-ben lakik, sőt a szomszédos koliban, úgyhogy jó hangulatban telnek a vonatozásaink is. Mivel Luxembourg igen kicsi város, a túra nem tartott tovább 3 óránál, de nagyon élveztük mindnyájan. Egy rettentően aranyos idegenvezető hölgy volt az útitársunk, aki rengeteget viccelődött, sok érdekes sztorit mesélt, igazán élő képet kaptunk a városról, nemcsak, hogy "na itt ez az épület, barokk stílusban épült, blablabla...". Szerencsénk volt (és van is), mert mióta megjöttünk fantasztikus az idő, állítólag egy darabig ilyen is marad, a Nap szinte éget a 30 fokban. Luxembourgban rengeteg kolostor volt régen, így szinte minden épületről elmondható, hogy korábban apácák, vagy szerzetesek lakták - még a kormányzati negyedben is! Mivel Luxembourg uniós központ is, ezért mindenhol ki van téve az EU zászlaja. Az idegenvezetőnk megkérdezte, hogy tudjuk-e, miért 12 csillag van rajta... Na, ennek az lett a vége, hogy ő és én időrendben, csatlakozásuk szerint felsoroltuk a tagállamokat, hogy kiderítsük, mikor is volt pontosan 12 tagállam. Ettől függetlenül a 12 csillag a tökéletesség szimbóluma, mint a számok az óra lapján, semmi köze a tagállamok számához! Viszont, amikor az 1980-as években az Európai Közösség elfogadta ezt a jelképet zászlójának, 12 tagállam volt! Szóval nem olyan egyszerű. :)

A nagyhercegi családot nagy tisztelet és szeretet övezi. Hogy mitől "nagy" ez a kis hercegség? (Képzavar!) Luxemburg sokáig a holland király alá tartozott, akit a helyiek nem szerettek, egyszerű, leigázott tartományként kezelték a németalföldi uralkodók Luxemburgot. Mikor végül független lett, az új uralkodó így akarta magát megkülönböztetni a többi hercegtől, mint egy szuverén ország és nem pusztán egy tartomány vezetője. Az I. világháború után népszavazást tartottak arról, hogy köztársaság legyen-e az államforma, mivel az akkori nagyhercegnő, Maria Adelaida népszerűtlen volt, túl nagy hatalmat akart magának. A monarchia azonban megmenekült, de új uralkodó lépett trónra, Charlotte nagyhercegnő, aki 1919 és 1964 között uralkodott. Annyira népszerű volt, hogy halála után közadakozásból állított neki teljes alakos szobrot a nép. Itt egyébként úgy szokás, hogy az uralkodó nem "várja meg a halálát", hanem, mikor már úgy érzi, hogy nincs teljesítőképessége csúcsán, lemond a trónról legidősebb gyermeke javára. Jeneleg Henrik nagyherceg uralkodik 2000 óta, képe minden közintézményben kint van, onnan mosolyog népére. Felesége Mária Terézia, 4 fiuk és egy lányuk van. Rengeteg képeslapot lehet kapni, amin dúl a családi idill és állítólag tényleg mintaszerűen élnek. (http://www.pt.lu/portal/op/log/Philatelie/stamps/pid/3419) A városban található nagyhercegi palota csak hivatalos események színhelye, a család egy vidéki birtokon él. A nagyherceg politikai hatásköre megegyezik a magyar köztársasági elnökével.

A luxemburgi zászló könnyen összetéveszthető a hollanddal, ám utóbbiban a kék sötét, előbbiben világos. Ezért a luxemburgiak jobban szeretik a kék-fehér sávos lobogót, rajta a vörös kétfarkú oroszlánnal. Sporteseményeken is ez jelenik meg. Örüljön otthon minden focirajongó, hogy nem olyan a magyar válogatott, mint a luxemburgi! És ezzel mindent elmondtam a helyi fociról! :) Itt a sikersport a kerékpározás.

A luxemburgiak egyébként nem tartják magukat gazdagnak. Elismerik, hogy nem élnek rosszul, de visszautasítják a statisztikákat, azt mondják, "azoknak nem szabad hinni". Ismervén az itteni árakat valamilyen szinten meg tudom érteni ezt a hozzáállást, de itt egészen mást jelent szegénynek vagy gazdagnak lenni, mint Magyarországon. A minimálbér itt havonta 1500 euró (420.000 Ft), de egy átlagos buszsofőr 4000-et is hazavisz (1.100.000 Ft). Valószínűleg meglepődnének, ha tudnák, hogy a magyar minimálbér a 300 eurót sem éri el. Tudni kell azonban, hogy az élet itt tényleg nagyon drága, szóval minden csak viszonyítás kérdése. Ami nem kérdés, az az, hogy még ha nem is a klasszikus értelemben véve gazdagok itt az emberek, az életszínvonal miatt biztosan nem panaszkodnak.

Még egyszer köszönöm mindenkinek, hogy felköszöntött a szülinapomon, nagyon jól esett, hogy több, mint 120 embernek jutottam eszébe! :) És fantasztikus volt az az igazi meglepetés, amit Flóra és Viki (a két magyar lány, akikkel itt vagyok) készítettek nekem! Isteni ebédet főztek, titokban persze, sült csirkemell volt rizzsel, gombával, zöld babbal és Besamel-mártással. Ráadásul még tortát is csináltak - Nutellás-banánosat! Igazán nagyon boldoggá tettek! :)

Olyan sok minden történt velem, hogy egyelőre igyekeztem egy bejegyzésbe sűríteni a múlt hétvégét, de igyekszem magam utolérni! Ami már biztos, hogy december 18. és január 4. között Magyarországon leszek. Írok még, amint tudok! :)

1 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://polgarpeter.blog.hu/api/trackback/id/tr443268427

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

schanc 2011.10.12. 13:54:49

ÚJ POSTOT AKAR A NÉP! :P

Remélem, jól vagy, és jól érzed magad!
süti beállítások módosítása