Luxemburgból jelentem

Tudom, nagyon régen nem írtam, de rengeteg itt a tanulnivaló, bocsánat, igyekszem gyakrabban jelt adni magamról!

Október 8-án volt a luxemburgi múzeumok éjszakája. Nagyon tetszett, hogy nem volt olyan tömegnyomor, mint Budapesten szokott lenni, a tömegközlekedés is jobban megoldott, viszont itt nincs olyan nagy múzeumi élet és fesztiválhangulat mint otthon. Egyébként is jóval kevesebb múzeum van Luxembourgban (Budapesten majdnem kétmillión élnek, az itteni fővárosban meg majdnem 90.000-en). Három múzeumba jutottunk el, ebből kettő a modern művészetnek volt szentelve, a Casino és a MUDAM (Musée d'Art Moderne Grand-Duc Jean). A Casino épületében adta utolsó koncertjét Liszt Ferenc, amit egy magyar nyelvű tábla is hirdet. Nekem nem igazán tetszik a modern művészet, viszont a MUDAM egész jó volt. Sokkal nagyobb, mint a Ludwig Múzeum, több kiállítás is van benne. Ami klassz volt, az egy hagyományos szökőkút, amiből fekete víz folyt - az "Irodalom kútja", utalva a tintára. A Casino viszont túl elvont volt, viszont egy fotós megkért, hagy csináljon rólam egy képet, mert a felsőm színe pont olyan volt, mint egy kiállított hatalmas fatörzs kérge. Így háttal állva, bal kézzel érintettem a fát, miközben lefotózott. Még a végén megjelenek nyomtatásban! :) Megnéztük még Luxembourg Város Történelmi Múzeumát (Musée d'histoire de la Ville de Luxembourg), ahol a legnagyobb időszaki kiállítás ezen a címen fut: "Szegény Luxembourg" (Pauvre Luxembourg). Nekem ez elég visszásnak tűnt, ugyanis arannyal díszített termekben mutatták be különböző szempontokból, hogy milyen szegény volt a város és, hogy még ma is meghatározó a szegénység illetve az azzal való küzdelem... Először azt hittem ez szimpla irónia, de miután ezt több helybelinek is említettem és kijavítottak, hogy nem, ezt komolyan gondolta a múzeum, inkább úgy döntöttem, hogy elég lesz csak a blogban megemlítenem, hogy ezzel a témával Luxembourg városa megtöltött egy egész múzeumot! Akkor hogyan mutatná be ugyanezt a témát egy kelet-európai, ázsiai vagy afrikai ország... Olyan, ma is kapható termékekkel rendeztek be áruházi részlegnek egy termet, amiket nálunk, Magyarországon is meg lehet venni! A teljesen felújított múzeum aulájának falára matricával ragasztottak hámló vakolatot és hasonló, szegénységet kifejező motívumokat... Természetesen mindenhol van szegénység, ezt megszüntetni nem lehet, mégis érdekes volt látni, mennyire más a hozzáállás itt, mint mondjuk Magyarországon.

Október 10-én hangversenyre mentem. Az egyetem diákjainak a kulturális programokon való részvétel teljesen ingyenes. Mindig küldenek az aktuális lehetőségekről e-mailt, amire válaszolva később felvehetjük a jegyeinket a SEVE-ben (helyi TO). Luxemburgban nincs olyan intézmény, mint a budapesti Opera, de néhány éve átadták a Philharmonie-t, ami egy gyönyörű épület, olyan funkcióval, mint nálunk a Művészetek Palotája. Érdemes megnézni, tényleg nagyon szép, 365 oszlop veszi körül, teljesen fehér, fényekkel festik meg éjszakáról éjszakára: http://oursurprisingworld.com/wp-content/uploads/2007/12/philharmonie_of_luxembourg_01.jpg A Philharmonie-ban tartották az évadnyitó koncertet, ahol a nagyherceg is megjelent, erről a koncertről sajnos lemaradtam, de a következőre elmentem, iszonyú jó volt! Beethoven és Strauss darabokat játszott a SOL (Solistes Européens Luxembourg), nagyon profi zenekar. A Philharmonie és a MUDAM szomszédos épületek, az európai negyedben helyezkednek el, így külön élmény egyáltalán csak elmenni oda - már, ha valakit lázba hoz az uniós intézmények tapintható közelsége! :) Luxembourg egyébként is rettentően európai, a Főpályaudvar bejáratánál mindig szól valamilyen zene, legtöbbször Beethoven Örömódája megy, hirdeti minden ideérkezőnek, hogy egy uniós fővárosba lép be.

Korábban már említettem, hogy csak szemináriumaim vannak, előadás nincs. Ennek pedig az a következménye, hogy rengeteget kell tanulni, sok az olvasnivaló, a beadandó és több tárgyból is rendszeresen vannak zh-k. Jelenleg három könyvet olvasok egyszerre, egyenként 200-300 oldalasak, kettőből zh lesz hétfőn. Szerencsére nem rosszak, az egyik például a Tamás bátya kunyhója. Később kell majd olvasnom a Huckleberry Finn (Tom Sawyer) kalandjait, úgyhogy legalább művelődöm, persze, hallom is Apukámat, ahogy megjegyzi, hogy ilyen klasszikus alapműveket már olvasnom kellett volna... Hát most itt az idő! :) A legtöbb órám nagyon hasonlít az otthoni magyarórákra. Ennek van előnye is, hátránya is. Élvezem, hogy végre ilyen dolgokkal is foglalkozhatom megint, viszont nem tetszik, hogy evidens dolgokat tanulnunk újra. Legalábbis nekem az, nem tudom, a luxemburgi általános és középiskolákban mennyit tanulnak a metaforáról, de az egyetemen már második órája vesszük az egyik tárgyból, hogy mi is az és, hogyan lehet felismerni... Szóval néha vontatott, de azért jó! :) Az Amerikai tanulmányok továbbra is tetszik, főleg, mert az órán gyakran előkerül a politika is, ezen a héten Ronald Reagan egyik híres beszédét elemeztük (The Evil Empire), amiben meg kellett találni a példaként hozott végletes ellentéteket (USA - Szovjetunió, kommunizmus - szabadkereskedelem, katonai - morális, stb.). Ja és NT-sek!!!! Max Weberrel még itt is el lehet boldogulni!!! Több tárgyból is előjött, főleg az amerikai tárgyaimnál a A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme című könyve, de persze nem hagyhattam ki az erőszakmonopóliumon alapuló államfelfogását sem! :D

Múlthéten pénteken elmentünk Vikivel és Flórával Liège-be azzal a felkiáltással, hogy vásárolunk meg várost nézünk! Liège egy belga város, nem messze a luxemburgi határtól, két és fél óra alatt ott lehet lenni vonattal. körülbelül annyian lakják, mint egész Luxemburgot. Csodálatos város (képek Facebookon), a Meuse folyó szeli ketté. Igazi belga ebédünk volt: kék kagyló, sült krumplival, tormamártással és Kriek meggyes sörrel. Ezután elsétáltunk a Primarkba, ami egy olcsó ír ruhaüzlet-lánc, ebben csalódtam, én semmit nem találtam magamnak (egy díszpárnán meg két gyertyán kívül). :D Éppen októberi búcsú-szerűséget tartottak Liège-ben, ami tulajdonképpen egy ad hoc vidámpark volt a város közepén. Itt még muszáj volt ennem egy gofrit (ha már Belgiumban vagyok), Gaufre de Bruxelles-t ettem (olvasztott belga csokival, tejszínhabbal és eperrel)! :) Vikivel aztán még lőttünk is puskával az egyik bódéban, ahol ilyen kis ajándékokat lehet kapni, de semmit sem nyertünk.

Szombaton volt a Wine and Dine program, ami arról szólt, hogy egy luxemburgi család meghívott ebédelni néhány nemzetközi diákot. Én egy lett és egy román lánnyal valamint egy amerikai sráccal kerültem egy családhoz. Vagyis nem is igazán családhoz, mert csak egy ember volt velünk egész nap a családból, Rosemary (Rosi), aki egy 60 év körüli csupa szív hölgy, nagyon kedves volt. Kaptunk pezsgőt aztán csőben sült rizs volt paprikával és vaníliafagyi brandyben áztatott gyömbérrel, almával és datolyával. Rosi igazi világjáró, pszichoterapeuta végzettségű, de már régóta az egyháznak dolgozik, spirituális eseményeket szervez, például ő felel az El-Camino zarándokút luxemburgi megszervezéséért. Gyerekei és két unokája Svájcban élnek, ő maga hannoveri, de többször járt már Kanadában, Kubában, Kínában és szerte a világban (nem, nemcsak "k" betűs országokba utazik...). Az amerikai diák egyébként 33 éves és van egy bolgár felesége, Seattle-ből érkezett ide, mert hallotta, hogy Luxembourgban mennyire jó az informatikai képzés! Mik vannak! Ebéd után Rosi felajánlotta, hogy elvisz minket autóval Schengenbe. Ennek én nagyon megörültem, mert, ahogy már sokaknak mondtam, Schengen egy nemzetközi tanulmányokat hallgató diáknak olyan, mint az iszlám kultúrában élőknek Mekka. :) Schengen egy kis falu három ország (Franciaország, Németország és Luxemburg) metszéspontjában, itt írták alá 1985-ben a schengeni egyezményt, amely elkezdte lebontani Európa határait. Nagyon jó volt látni, hogy mások is vannak olyan lelkesek ezen a téren, mint én! :) Rosi mesélte, hogy egyszer, amikor Kínában volt, néhány kínai úgy emlegette Európát, hogy "Schengenland". Nem igazán értette, miről van szó, de kiderült, hogy Kínában már elterjedt a hír, hogy Európában egy közös közigazgatás alakult ki, egy állammal, egy határral, egy fővárossal, akárcsak az Egyesült Államokban. Nos ettől még igen távol vagyunk, könyveket lehetne arról írni (és írnak is egyébként), hogy egyáltalán szükséges-e ezt elérni. Külön múzeuma van Schengenben az egyezménynek és az azóta lezajlott fejlődésnek. A schengeni kastélyban élt sokáig Victor Hugo, itt kezdte el írni a Nyomorultakat. A falu egyébként a bortermelésről is híres, a Rajna-menti borvidék északi részéhez tartozik. Rosi meghívott minket egy helyi különlegességre, amit csak ott lehet kapni. A szőlő préselése után egy kicsit erjedésnek indult édes szőlőlét otthon mustként ismerjük! :D Laura, a román lány is mondta, hogy náluk is van, de ők úgy mondják, hogy "muszt". Ennek az italnak az volt a különlegessége, hogy rozé szőlőből készült, nekem nagyon ízlett.

Még szombat este volt egy kolibuli Esch-ben, a szomszédos koliban, szerencsére nem kellett messzire menni. Egészen jó volt (talán az eddigi legjobb itt, abból a "rengetegből", ahol már voltam...) még hajnali 2 előtt eljöttünk, ami jó döntés volt, mert fél 3-kor kijött a rendőrség - valószínűleg a szomszédság megunta a zajt. Mi itthonról az ablakból figyeltük az eseményeket, szerintem nagyon vicces, hogy egy kolibulihoz hat, állig felfegyverzett rendőr vonul ki két autóval és egy furgonnal úgy, hogy a rendőrség itt van a sarkon! :D Na de annyi volt csak, hogy bementek, a zene elhallgatott aztán vissza is vonultak. És ha már zaj... A szomszédaink finoman fogalmazva sem élnek kiegyensúlyozott családi életet... Nappal kutyaugatást hallunk, esténként-éjjelentként meg kiabálást és sírást. Remélem, nem lesz rendszeres, szerencsére készültem füldugóval!

Most pénteken megyek Németországba. Kicsit fura lehet, hogy dobálózom a "külföldi" utazásokkal de ezek a városok mind igen közel vannak a határhoz, távolságban éppen csak annyi, mintha Magyarorszàgon utazgatnék. Trier egy német nagyváros, állítólag szép és minden luxemburgi odajár vásárolni, mert olcsó. Úgy legyen, már nagyon várom!

A nemzetközi diákok közül mindenki nagyon kedves, továbbra is szeretek velük lenni. A közép-kelet-európai felállás megmaradt: lettek, finnek, németek, csehek, szlovákok, románok, osztrákok és magyarok vagyunk a legtöbben. A volt osztálytársaim még biztosan emlékeznek arra a legendás földrajzdolgozatra, amit Lakatos Erzsébet tanárnő íratott velünk Románia topográfiájából. Most igazán hasznát veszem, mert sokkal könnyebb úgy beszélgetést kezdeményezni a román diákokkal, hogy tudom, honnan jöttek, merre is van a városuk. Egyébként eddig szinte csak jó tapasztalataim vannak a szomszédos országokból való diákokkal.

Igyekszem majd gyakrabban írni. Remélem, otthon minden rendben, mindenki jól van! Ha valaki olyan olvassa most ezeket a sorokat, akivel nem vagyok rendszeresen kapcsolatban, kérem, írjon nekem pár sort, mi a helyzet otthon. Minden és mindenki érdekel! :)